A magyar országgyűlés által megalkotott új rend Európa egyik legkülönlegesebb parlamenti demokráciája volt. Király nélküli királyság. Az új magyar állam legitimációját az országalapító Szent István király koronája biztosította, az államfői posztot pedig a kormányzó, azaz Horthy Miklós töltötte be. Az 1920-szal kezdődő politikai folyamat felért egy újabb államalapítással. Nemcsak új intézményeket, új államigazgatást kellett létrehozni, de szinte a semmiből kellett megteremteni Magyarország önálló kül- és pénzpolitikáját. Miközben magyarok milliói szenvedtek az inflációtól,  az állandó élelmiszer- és tüzelőhiánytól, az infrastruktúrájának, iparának és mezőgazdaságának tetemes részétől megfosztott országban be kellett indítani a gazdaságot. Az, hogy a húszas évek első harmadára Magyarországon megszűnt a káosz és visszatért a jogbiztonság, hogy mindvégig stabil kormányok irányították az országot, különleges eredménynek tekinthető. Az a kulturális fellendülés, amely a húszas években kezdetét vette, és amelyet gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszterségéhez kötünk, olyan szellemi pezsgést eredményezett, amelyre joggal tekinthetünk úgy, mint a magyar kultúrtörténet sikerkorszaka. A háború utáni rendteremtésnek azonban voltak súlyos kritikát érdemlő jelenségei is, például a magyar zsidóság jogegyenlőségét sértő numerus clausus törvény bevezetése 1920-ban.

Az a világ, amelyben élünk, száz évvel ezelőtt az első világháborúban született meg. A háború értelmezését ugyanakkor napjainkig meghatározza a győztesek egyoldalú értékítélete, az úgynevezett posztháborús szemlélet és a 20. századi diktatúrák hazugságai és féligazságai. Nem véletlen, hogy ezt a világméretű összecsapást még ma is sokan kizárólag a vérszomjas, a világot megosztani akaró nacionalizmusoknak tulajdonítják, annak ellenére, hogy 1914-ben nagyhatalmak birodalmi háborúja kezdődött meg. Ez a küzdelem egyetlen kérdést akart megválaszolni: ki uralkodjék Európa felett? A kérdésre 1918 után egyértelmű válasz született. Európa elvesztette világhatalmi szerepét és megkezdődött az amerikai évszázad. Magyarország a háború legnagyobb vesztese lett, de 500 év után visszaszerezte függetlenségét. Mi magyarok, hajlamosak vagyunk arra, hogy saját múltunkat túl szigorúan ítéljük meg. Minden bajt és igazságtalanságot felnagyítunk és a tökéletesség soha, sehol meg nem valósult utópiájához mérünk. Pedig a magyarság az Osztrák–Magyar Monarchián és a belőle megmaradt trianoni Magyarországon belül is – ha nem is hibáktól mentesen,  – teljesítette történelmi hivatását. Megmaradt. Hatalmas birodalmak tűntek el mellőlünk a rövid 20. században, amelyek az egész világot uralták, mint például a Brit Birodalom, a Szovjetunió, illetőleg a nácik Harmadik Birodalma. Mi túléltünk, megmaradtunk és győztesként léphettünk át a 21. századba.

◆

„A győztes hatalmak velünk, magyarokkal egészen mellékesen végeztek: mint az utasember a villásreggelivel, amikor csak öt percig áll a vonat."
Herczeg Ferenc

„Magyarország áll előttem megint, de nem a csonka, hanem az igazi, a történelmi Magyarország, a kerek, ép vonal, amely gyermekkorom óta belém idegződött. Szinte szerelmes voltam ebbe a vonalba, ez volt az én első szerelmem."
Babits Mihály

„El akarják szakítani a nemzet lelkét a testétől."
Krúdy Gyula

„Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,

Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!

Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret

Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!"
József Attila

„Nem kell beszélni róla sohasem,

De mindig, mindig gondoljunk reá."
Juhász Gyula

„Június 4. 1920: e dátum lázít, fenyeget és int."
Reményik Sándor

„Lloyd George úr, aki a trianoni operálásnál a szívünk körül legmélyebben eresztette a kést, most kijelenti, hogy ő akkor nem tudta, mit csinál, és különben is csak kis műtőnövendék volt a nagy Wilson professzor mellett. Magyarország halálos ítéletén rajta van a nyugati kultúra bélyege."
Móra Ferenc

„Trianonban Nyugat könyörtelenül leszámolt ezeréves védőjével, ki fegyvertelenül állt bírói széke előtt."
Móricz Zsigmond

„Trianont a kontinensek tapsa fogadta és barátunk nem volt sehol."
Tormay Cécile

„Ahová a magunk erejével, ezer esztendő munkájával kapaszkodtunk és minden lépcsőfokot a magunk izmaival és eszével vágtunk, a magunk vérével öntözött irdatlan sziklába: onnan dobtak le minket."
Kós Károly

„A múltat feledni nem tudjuk, Trianon eleven seb ma is."
Márai Sándor

„A Kárpát-hegység az határ, de amit az esztergomi hídon a második pillérnél húztak, az csak stráf."
Hamvas Béla

„Magyarország csak úgy maradhat fönn, ha minden egyes magyar lélekben határőr lesz."
Kodály Zoltán

„Az elveszített hazák csikorognak."
Páskándy Géza

„Kis nép ne remélj, jóságos nagyhatalom sose volt még."
Kányádi Sándor

„Ha nincs Trianon, nincs holokauszt sem. A téboly ugyanis mindig fertőz és mindig, új tébolyt szül."
Csoóri Sándor

„Ha Trianon nem ilyen béke, hanem igazságos béke, nem biztos, hogy kitör a II. világháború, de az biztos, hogy a kommunizmusnak ilyen előrenyomulási lehetősége nem lett volna."
Csurka István

„Csak az a revíziós program bír kilátással a sikerre, amely a népek önrendelkezési jogával összhangban áll."
gróf Bethlen István

„Minden békés eszközzel arra törekszünk, hogy a békeszerződések a jog és igazság szellemében revízió alá vétessenek."
Gömbös Gyula