„Hogyan lehet forradalmat csinálni kivégzőosztag nélkül?” – fogalmazta meg a kommunista hatalomgyakorlás lényegét Vlagyimir Iljics Lenin. A szovjetizált Oroszországban Lenin kivégeztette a cárt és annak teljes családját, és mindenkit legyilkoltatott megfélemlített, deportált, koncentrációs táborba zárt, aki az útjában állt, vagy akiről azt feltételezte, hogy az útjába állhat. 1920-ig több százezer dokumentált politikai kivégzést hajtottak végre és mintegy 100 koncentrációs tábort létesítettek. A szovjet állambiztonság rettegett szervezetét, a Csekát már 1917-ben létrehozták, annak vezetője a kegyetlenségéről hírhedt Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij volt. Akárcsak Oroszországban, az őket utánzó magyar Tanácsköztársaság irányítói is a nyílt erőszakra és a megfélemlítésre alapozták a hatalmukat. Magyarországon a Vörös Terror idején a Szamuely Tibor és Cserny József nevéhez fűződő különítményesek, a Lenin-fiúk adtak ízelítőt a kommunizmus igazi természetéről. Áldozataik számát mintegy hatszázra becsülik. A kommunisták a marxi osztályharcra alapozó történelemszemléletük alapján megsemmisítendő ellenségnek tekintették a régi rend összes képviselőjét, a polgárságot, a birtokos parasztságot, az arisztokráciát és az egyházakat, de valójában mindenkit, aki nem volt hajlandó elfogadni, vagy akár csak megkérdőjelezte az általuk megálmodott kommunista társadalmi berendezkedést. A kommunizmus a huszadik század folyamán mintegy 100 millió halálos áldozatot követelt világszerte.

◆

„Az ideológia gyilkol."
George Orwell