Az első világháborút lezáró békemű a nemzeti önrendelkezés elvére hivatkozva darabjaira szaggatta Európa régi birodalmait és megsemmisítette az őket ezer szállal összekapcsoló civilizációs kapcsolatokat. A győztes hatalmak, elsősorban Nagy-Britannia és Franciaország, nem csak az Oszmán Birodalom felosztásánál és a Közel-Kelet átrendezésénél, de – az európai történelemben először – magán a régi kontinensen is a gyarmattartók logikája szerint jártak el. Közép-Európában új országok egész sorát hozták létre az etnikai szempontok tudatos figyelmen kívül hagyásával. Így történhetett, hogy Európa német ajkú népességének mintegy ötödét, közel 13 millió főt taszítottak kisebbségi sorsba. A népszavazások eredményét, mint például Dél-Tirolban vagy Elszász-Lotaringiában – ahol csak a lakosság tizede beszélt franciául –, figyelmen kívül hagyták. Az új Csehszlovákia népességének alig 51%-a volt cseh, de Románia minden harmadik lakosa is idegen nemzetiségű volt. A Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban 17 etnikai csoport élt, ami pedig a magyarok lakta területeket illeti, itt is majdnem minden esetben az ott lakók megkérdezése nélkül hozták meg döntéseiket és húzták meg az új határokat. Az első világháború egyik legnagyobb közép-európai győztese Lengyelország volt, amely 1793-as megszűnése után visszaszerezte független államiságát.