A frontról hazatóduló katonák közül sokan nem találták már meg otthonaikat, nem tudtak visszailleszkedni a civil életbe, nem kaptak munkát. A kilátástalanság, az addig nem tapasztalt szenvedés a politikai életet is megváltoztatta. Egyre erőszakosabb és radikálisabb erők jelentkeztek, amelyek képviselői a régi tekintélyeket elavultnak, a régi értékeket érvénytelennek nyilvánították. Mindezek eredménye az lett, hogy egyik válság követte a másikat. Bár az úgynevezett győztesek „minden háború végét” ígérték, a harcok korántsem értek véget 1918 novemberében. Hazatértük után katonák milliói szembesültek azzal, hogy az az világ, ahonnan egykor a „háborús kalandnak” nekivágtak, köddé vált, sőt olykor maga az ország, amelynek szolgálatában életüket kockáztatták, nincs többé.

„A háború magához ragadta és sosem eresztette el többé katonáit. Soha többé nem tartoztak már otthonaikhoz.”
Ernst von Salomon

„A történelmet a lövészárkokban csinálják, ahol a háború rémképeitől gyötört katonák szuronyaikat tisztjeikbe döfik, majd hazaszökve első dolguk lesz, hogy tüzes csóvát dobjanak szülőfalujuk urasági kastélyára.”
V. I. Lenin

„Drága Karlom mindkét lábát gránát szakította le Verdunnél, de legalább él. Naphosszat a gangon ül, szivarozgat, nem kesereg, csak néha szisszen fel, fájnak a lábaim, mondja.”
Hildegard Storch, 1919

„Hiányoznak a bajtársak, a feleségem úgy néz rám, mint egy idegenre. Munka nincs, éhezünk, csak a gyilkoláshoz értek.”
Kovács Pál, 1918 

A békeszerződés nem gondoskodik Európa gazdasági újjáépítéséről, a legyőzött központi hatalmak stabilizálásáról, vagy semmiről, ami helyreállítaná Oroszországot.
J. M. Keynes