Trianon Árnyékában
Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával a Magyar Királyság a török hódoltság utáni történetének legnagyobb válságát élte meg.
A háború elvesztésének traumáját különösen megnehezítette, hogy a 20. század jól indult a magyarok számára. A Magyar Királyság, amely az 1867-es kiegyezés után az Osztrák–Magyar Monarchia államalkotó tagja lett, az Árpád-házi királyok ideje óta nem tapasztalt kedvező helyzetbe került. A gyarapodás évtizedei után a világháborús vereséggel és a régi rend felbomlásával a Magyar Királyság légüres térben találta magát. Az uralkodó, boldog IV. Károly kiáltványban szólította fel a birodalom nemzeteit önállósodásra, majd lemondott császári trónjáról. Miközben a szomszédos nemzetek hadseregei területszerzési igényével ránk támadtak, a magyar állam mély legitimációs válságba süllyedt. Tisza István gróf meggyilkolása és az őszirózsás forradalom után előbb a parlamentáris köztársasággal kísérleteztek, majd 1919 márciusától mintegy négy hónapon át a kommunista proletárdiktatúra rettenetét kellett a magyaroknak megtapasztalniuk. A vezetési válság 1918 és 1920 között folyamatos volt, az állandósult szükségállapot az ezeréves magyar államiság megsemmisülésének rémével fenyegetett. A köztársasági elnökké választott Károlyi Mihály gróftól a magyar nemzeti érdekeket figyelembe vevő méltányos béke feltételeinek kitárgyalását várták. Károlyi azonban a nemzetköziséget hirdető szocialista eszmékkel rokonszenvezett, miközben szélnek eresztette a magyar haderőt. A szomszédos nemzetek ellenállás híján szinte akadálytalanul foglalhatták el az ország területét. A Kun Béla vezette Tanácsköztársáság 133 napja alatt az ország lakossága megismerhette a Vörös Terrort, amelyre a válasz ugyancsak erőszak: a Fehér Terror lett. A trianoni békediktátum révén Magyarország lett az első világháború legnagyobb vesztese: a magyar anyanyelvű lakosság harmada maradt a határokon kívül, miközben az ország elvesztette területének kétharmadát. Magyarok százezrei indultak el a megcsonkított országrészbe, hogy ne idegen államok polgáraiként kelljen élniük. Őket hívták vagonlakóknak. Közülük sokan a ’20-as évek végéig vasúti vagonokban tengették életüket. Magyarország polgárháborús állapotok közé zuhant. A háború utáni két évben a tét a puszta megmaradás volt.
Idézetek
„Erdéllyel kezdik és néhány sértegetés után Magyarország elveszti déli vidékét. Aztán Cseh-Szlovákiára kerül a sor, és miközben ki-be röpködnek a legyek a nyitott ablakon át, Magyarország elveszti északi és keleti részét. Aztán a jugoszláv határ jön, ami marad, ahogy volt, a bizottsági jelentést változtatás nélkül elfogadják. Utána tea és aprósütemény."
Harold Nicolson
„Egy országot se tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot Trianonban."
Francesco Nitti
„A béketárgyalások idején csupa helytelen és hamis adatot kaptunk szövetségeseinktől. Hamis kiindulópontból hoztuk meg döntéseinket."
David Lloyd George
„A vagonlakók 80 százaléka hazafias érzésből jött át ide."
Budapesti Hírlap, 1920. november 9.
„Az egész ország területén 3750 kocsi van tele a vasútállomásokon vagonlakókkal, ebből 1500 Budapesten él. A Nyugati pályaudvaron 810 vagonban laknak."
Az Est, 1920. november 10.
„1920-ban tízezer ember vagonok vékony deszkafalai mögött töltötte a csikorgó telet hevenyészett kocsitáborokban."
Ellenzék, 1925. február 22.
„Debrecenben akkoriban még sok vagonlakó élt – Erdélyből, Felvidékről egyaránt jöttek –, ők puszta létükkel, ottlétükkel figyelmeztettek az ország tragédiájára."
Szabó Magda
„A vértől nem kell félni. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát."
Szamuely Tibor
„Délen a szerbek, északnyugaton a csehek betörtek Magyarország földjére. Mi védetlenül állunk a betörőkkel szemben."
Budapesti Hírlap, 1918. november 12.
Tárgyak
Szent Koronával díszített porcelántányér és fedeles tál
(Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum)
imakönyv, rózsafüzér, szenteltvíztartó
női ékszerek
antik díszasztal IV. Károly és Zita fényképével
(Makai László)